A Hatalom Kártyái Kártyajáték (röviden HKK) szabályait legkönnyebben egy másik játékostól lehet megtanulni, akárcsak a legtöbb játék esetén. Ha azonban a környezetedben még senki sem ismeri a HKK-t, akkor bizony marad a szabálykönyv. Ne ijesszen el a leírás terjedelme: igyekeztünk a szabályokat a lehető legegyszerűbben, érthetően, példákkal illusztrálva ismertetni.

Ahhoz, hogy elkezdj játszani, nem kell az egész könyvet kiolvasni, a részletesebb magyarázatok várhatnak, amíg lejátszottál néhány játszmát. Kezdetnek elég, ha a példajátékig elolvasod, aztán már bele is vetheted magad a játékba!

A HKK egy ún. gyűjtögetős kártyajáték, amelyet két vagy több játékos játszhat egyszerre. A "gyűjtögetős" azt jelenti, hogy több, mint 4000 különböző kártya létezik, amelyek között vannak gyakoriak, kevésbé gyakoriak és ritkák. Minden egyes csomagban más és más lapokat találsz, az egyetlen azonosság, hogy mindegyik alapcsomagban 44 darab kártya van. Így - eltérően a hagyományos kártyajátékoktól - mindenkinek egyedi lapjai vannak, s ezek különböznek a másik játékosétól. A lapjaidat csereberélheted a többi játékossal, így a kártyáid állandóan változnak, bővül a gyűjteményed, mindig más és más paklit állíthatsz össze belőle.

A játék során egy fantasztikus világban, az Ősök Városában játszotok, amelyet mágusok, szörnyek, varázslatok népesítenek be. Te egy hős galetkit személyesítesz meg, aki a túlélésért harcol. Ha megfelelő varázserővel rendelkezel, segítségül hívhatsz szörnyeket, más galetkiket, varázslatokat - kártyák formájában. Minden játékos 20 életponttal kezd; amelyik játékosnak ez elfogy, az veszít. Az életpont fogyhat attól, hogy az ellenfél szörnyei megsebeznek vagy a másik játékos valamilyen varázslat-kártyát használ ellened. A játékhoz a háttértörténetet az azonos című, levelezős szerepjáték, az Ősök Városa adja. A levelezős játékot nem kell ismerned ahhoz, hogy a HKK-t játszhasd, és sikeres legyél benne, de esetleg kedvet kaphatsz hozzá a kártyajátékot játszva.

A könyvet három részre osztottuk: az első részben (Gyorstalpaló) tömören ismertetjük a játék menetét, egy példával illusztrálva. Javasoljuk, hogy ennek a résznek az elolvasása után rögtön játssz egy próbajátékot. Bár még sok dolog nem lesz világos, de már lesznek elképzeléseid arról, hogyan is zajlik ez az egész. Ezután elkezdheted a teljes szabálykönyvet áttanulmányozni, de az is elég, ha csak a megfelelő részeket lapozod fel, ha valamilyen új fogalom, kérdés merül fel.

Ez a részletes szabályreferencia képezi a könyv második részét. A harmadik részben leírunk néhány alternatív szabályt, és - mivel a szabálykönyv a játék kétszemélyes verzióját magyarázza el - elmondjuk, hogyan lehet a játékot többen játszani. Itt találsz egy tárgymutatót is, amelyben a játék speciális fogalmainak magyarázatát gyűjtöttük ki.

Amit most a kezedben tartasz, az a játék hetedik kiadása. Az első kiadás 1995. szeptemberében jelent meg, ezt 17 kiegészítő is követte, a lapok száma is igen megnövekedett. Ezt a csomagot úgy terveztük meg, hogy önállóan is játszható legyen, tehát ebben a szabálykönyvben mindent megtalálsz, ami a játékhoz szükséges, és csak ennek a csomagnak 260 különböző lapjával is remekül lehet játszani, nem kell ismerned a többi lapot.

Mindamellett az Ősök Városa teljesen együttműködik a HKK-val, tehát a régi játékosok számára ez egy hagyományos kiegészítőként is felfogható.

Gyorstalpaló

Ha játszani akarsz, az első lépés az, hogy összeállítasz egy játékos paklit a rendelkezésedre álló lapokból. Nem kell a csomagban levő összes lapot felhasználnod, de a pakli minimum 30 lapból kell, hogy álljon. Van még egy megkötés: ugyanolyan kártyából nem tehetsz be háromnál többet.

Akinek több lapja van, annak nyilván nagyobb a választási lehetősége, de ne ijedj meg: már egy csomag kártyából is remekül lehet játszani.

Kezdő játékosok számára javasoljuk, hogy a paklinak kb. a fele lényekből (torzszülött és galetki kártyák) álljon, ha ez megoldható.

Ha a pakli készen áll, szükség van egy ellenfélre, egy sík felületre, ahol játszani fogtok (pl. asztal), és papírra, ceruzára, hogy az életpontjaitokat és varázspontjaitokat számolni tudjátok.

A játék során a kártyák lehetnek a pakliban (innen húzod őket), a kezedben, a kijátszott lapok az asztalon, az elpusztult vagy eldobott lapok az ún. gyűjtőben. Mindkét játékosnak saját gyűjtője van, a játék során elpusztult lapok mindig a tulajdonosuk gyűjtőjébe kerülnek, képpel felfelé. A gyűjtődet egy másik játékos bármikor megnézheti.

Az asztal egy képzeletbeli vonal mentén ketté van osztva, a feléd eső oldalon vannak a te lapjaid, a túloldalon az ellenfélé. Ha a játék folyamán valamilyen okból az ellenfél egyik lapja hozzád kerül, át kell rakni a te oldaladra. (Vigyázz, nehogy egy kártyádat a játék után ottfelejtsd a másik játékosnál! Legegyszerűbb, ha a kártyákat mindig úgy rakjátok le, hogy a tulajdonosuk felé nézzenek, így játék után egyértelmű lesz, hogy melyik lap kié volt.)

Az asztalon mindkét oldalon két elkülönített hely van a lények számára, az ellenfél oldalához közelebb az őrposzt, és közvetlenül előtted a tartalék. Ha kijátszol egy lényt, az mindig a tartalékba kerül, ha támadni akarsz vele, akkor át kell raknod az őrposztba.

Minden lapnak van típusa, ez a kártyán a kép alatt látható: lehet torzszülött, galetki, építmény, tárgy, szakértelem, testrész, bűbáj varázslat, azonnali varázslat vagy általános varázslat.

A torzszülöttek egyben szörnynek is számítanak, ezután így is fogunk hivatkozni rájuk.

A szörnyeket és galetkiket együttesen lényeknek nevezzük; a bűbáj, általános és azonnali varázslatokat pedig együttesen varázslatoknak.

Régi játékosok figyelmébe ajánljuk: tehát minden torzszülött egyben szörnynek is számít, a lap típusa torzszülött, de minden, szörnyre ható lap rájuk is hat. A galetki új lény-típus, semmiképpen nem keverendő össze a kalandozókkal, sem a szörnyekkel!

Az asztalon a lapok kétféle helyzetben helyezkedhetnek el. A passzív (fektetett) lény még nem támadhat, a többi tipusú lap pedig nem fejti ki hatását, míg az aktív (állított) helyzetben levő lapok a ráírtaknak megfelelően használhatók.

Mindkét játékos összeállítja a pakliját, megkeveri, majd képpel lefelé maga elé helyezi a lapjait. A játék során minden játékos csak a saját paklijából húz.

Kezdetben mindkét játékos húz 5 lapot a saját paklijának a tetejéről, és ezeket kézbe veszi. Ezután meg kell határozni, hogy ki kezd. Ha játszottak már korábban, a legutóbbi vesztes kezd, egyébként véletlenszerűen döntik el (pénzfeldobás, kockadobás stb.).

A kezdő játékos húz egy lapot, a kezébe veszi, ezután lapokat rakhat az asztalra, a saját oldalára. Ha befejezte, a másik játékos jön, majd ismét az első stb.

Amikor egy játékos tevékenykedik, azt úgy nevezzük, hogy az ő köre tart éppen.

Mindkét játékos a játék elején 20 ún. életponttal (ÉP) és 0 varázsponttal (VP) rendelkezik. A VP a lapok nagy részének kijátszásához szükséges.

A játék során a játékosok, a kör legelején folyamatosan VP-ket kapnak, az ÉP-jük ilyen módon nem változik. A játék célja az, hogy az ellenfél ÉP-jét 0-ra vagy az alá csökkentsd.

Ha bármelyik kör végére egy játékos ÉP-je 0 vagy ennél kevesebb, ez a játékos vesztett, ellenfele nyert. Ha egy kör végén mindkét játékos ÉP-je 0 vagy kevesebb, a játék eredménye döntetlen. Ezenkívül bármikor fel lehet adni a játszmát, de ezt csak akkor tedd, ha teljesen biztos vagy a vereségben, ugyanis a játék mindig tartogat meglepetéseket!

Előfordulhat, hogy mindkét játékosnak elfogy a paklija. Ha ilyen esetben egyik játékos sem tud további sebzést okozni, a játszma döntetlen.

Az ÉP és a VP jelzésére használhattok papírt és ceruzát, 20-20 pénzdarabot, számegyenest vagy bármi mást. A lényeg az, hogy mindig mindkét játékos tudja mindkettőjük ÉP-jét és VP-jét.

Sem az ÉP, sem a VP soha nem növekedhet 20 fölé!

Egy kör a következő fázisokból tevődik össze:
I. Előkészítő fázis (ekkor kapsz Varázspontokat).
II. Húzás fázis. A játékos húz a paklijából 1 lapot.
III. Fő fázis. A játékos kijátszik a kezéből az asztalra valahány kártyát.
IV. Csere fázis. A játékos lényeket cserélhet a tartalékja és az őrposztja között.
V. Támadási vagy Harci fázis. A játékos támad.
VI. Fő fázis folytatása. A játékos kijátszik a kezéből az asztalra valahány kártyát.
VII. Lények gyógyulási fázisa. Minden, a kör folyamán megsebesült lény, és épület újra "egészséges" lesz.

Egy kártya felépítése

Most már megismerkedtél az alapokkal, de valószínűleg még sok dolog nem világos. Leírunk tehát egy egyszerű példajátékot, amelynek elolvasása után javasoljuk, hogy te is próbáld ki a játékot! Egy-két ilyen játszma után visszatérhetsz a könyvhöz, és folytathatod a bonyolultabb részekkel.